Az imázs (image) fogalma a latin eredetű imágó-ra vezethető vissza, amely két szemantikai kört egyesített: imitari (imitálni) és aemulor (törekedni). A két jelentés kölcsönhatását figyelhetjük meg például egy szobor vagy egy festmény esetében, amely egyszerre a valóság imitációja és a jelképezett dolog egyfajta idealizálása.
Ezekhez a kontextuálisan összekapcsolódó alapjelentésekhez társultak a későbbiekben lélektani jelentések, majd az 1600-as években az emberi érzékelés, a percepció jelentése, majd még száz évvel később a koncepció értelme („konceptorikus elemekkel történő percepció”, amely az imázs pszichológiai értelmezésének alapját is adja).
Az 1800-as években az imágó-hoz biológiai jelentést is társítottak (pillangó kifejlett állapotát jelölte), az 1900-as években pedig vallási tartalommal is felruházták (az imágó a megismerhetetlen istenség manifesztálódása).
Az imágó pszichológiai értelmezése a jungi pszichanalízis kialakulásával kezdődött, ahol „cél-image”-ra utalnak, visszatérve az eredeti alapjelentésekhez. Ezen pszichológiai fogalomértelmezésnek a gazdasági szervezetek vagy a területi egységek világába történő átültetésekor a szerzők az image/imázs szót használják (angolszász elnevezéssel image, franciás változatában imázs).
Vö. Szeles, P. 1998
